Két soltvadkerti maradéktészta-finomság: párolva-pirított bukta és bemetszett panpuska.
🇭🇺 magyarSoltvadkertmaradékmentés
A farsangi tészta két utolsó finomsága
A soltvadkerti családi hagyomány szerint a szalagos fánk kiszaggatása után megmaradó tésztából semmi nem veszett kárba. A két forma ugyanabból a megkelt tésztából készült.
Bukta – fehér tető, ropogós barna alj
- A maradékból zsemle nagyságú, feszes kis cipókat formázunk és röviden pihentetjük.
- A fánksütés után a zsiradék javát óvatosan leöntjük. A széles edényben csak vékony zsiradékréteg marad.
- Kevés vizet adunk hozzá, a cipókat beletesszük és azonnal lefedjük. Fedő alatt, mérsékelt hőn a felső rész gőzben megfő, az alja a folyadék elfogyása után a zsiradékon megpirul.
- Nem fordítjuk meg: a teteje hófehér, az alja barna és ropogós marad.
Fontos: vizet soha ne öntsünk forró, nagy mennyiségű olajba! Előbb vegyük le az edényt a tűzről, a zsiradék nagy részét öntsük le, hagyjuk mérséklődni a hőt, és csak azután adjuk hozzá a kimért folyadékot. Biztonságosabb tiszta, széles lábasban kevés zsiradékkal és vízzel kezdeni.
Panpuska – derelyevágóval formázva
- A maradék tésztát összegyúrjuk, pihentetjük, majd újra kinyújtjuk.
- Derelyevágóval közel egyenlő szárú trapézokra vágjuk, közepükbe egy-két hosszanti bemetszést teszünk.
- A fánkhoz használt zsiradékban egyenletesen aranybarnára sütjük, majd lecsepegtetjük.
Elnevezés: a „bukta” és „panpuska” itt Kévés Béla soltvadkerti családi emléke szerinti helyi elnevezés. Más tájakon a pampuska szó magát a szalagos fánkot is jelölheti; ezt a helyi változatot ezért a formájával együtt írjuk le.
Hagyomány és forrás
A fánk magyarországi szerepéről a Magyar Néprajzi Lexikon fánk szócikke ad történeti áttekintést.
A német–sváb Dampfnudel technikája rokonságot mutat a buktával, de nem állítjuk, hogy teljesen azonos étel.